Aki ismer, az tudja, aki nem ismer, annak most úgyis elmondom, hogy évi cirka 1 nap vagyok annyira beteg, hogy ki sem kelek az ágyból és 2-3 napon az "elvétve" jelzőnél kicsit sűrűbben fújom az orrom és/vagy rekedek be. Hangsúlyozom: per év. Nincs ez most sem másképp. Sikerült a 2-3 napos zsebkendőzésemet éppen mostanra időzítenem. Hozzáteszem, még otthonról hoztam magammal, amolyan szuvenír gyanánt. Milyen ciki vagyok, hogy eljövök Lengyelországba és szégyenszemre náthás vagyok! Bezzeg a sarkvidéken edződött, bivalyerős (inkább bölény, az lengyelesebb) sógorok! Gondolhatják, hogy "szerencsétlen kis nyeszlett lány, nem bírja a klímát". Elárulom: lópikulát! Itt majdnem mindenki (ugyan nem reprezentatív minta alapján) fújja az orrát és prüszköl. Ennyit a tézis-antitézis témáról a mai napra.

Közérdekű felhívás: a nagynénimnek ma van a születésnapja, így aki ezt olvassa, magában, vagy akár hangosan kívánjon Neki valami jót! Boldog Születésnapot, Ági!

Do widzenia