Mindig történik valami. Amikor végre elhatározom, hogy aktívan folytatom a blogot, akkor egyszer csak elfogynak a szavak. Csak azért sem fogom leírni százezredikként, hogy mennyire fájó és felfoghatatlan az, ami történt (a jövő olvasójának: veronai buszbaleset 2017.01.20.). Egyetlen dolgot szeretnék hivatalos formában is kifejezni, amit eddig csak személyesen, könnyek között sikerült: "Jó utat, BB!" És itt le is zárom.
Amikor úgy éreztem, hogy a hétfőmet - SBB-vel való találkozás #2 - nem lehet überelni, akkor mégis az utamba sodor a sort valakit, akinek mérhetetlenül örülök. Nem, nem a bajusszos, kalapos kis fiatalemberre gondolok - akit személyiségi jogai miatt részint álcáztam, bár ez biztosan senkinek nem tűnt fel - hanem Mágenheim doktorra, akivel itt, Wawa-ban találkoztunk pénteken egy francia pékségben (!).
Kimerítettük ismét a szürrealitás fogalmát. Ha valamiben, hát ebben jók vagyunk.
Do widzenia
