Két fontos bejelentésem is van:
1) Ma (b)lézerben jöttem dolgozni. Nem, nem azért fontos ez, mert elegáns, hanem mert BLÉZER-ben. Sem sál, sem kendő, sem kabát, semmi! Őrület.
2) Tegnap ismét megtörtént. Megint Carrefour. Indulok a kassza felé. Ismét a személyimet korábban elkérő hölgy... Csak beállok az Ő sorába, ha már gyors és szimpatikus, no meg ismerjük is egymást - Ő engem már névről is ugyebár. Hát nem elkérte újra a személyimet?! Nem vehet az ember 2 üveg Żywiec białe-t anélkül, hogy ne kérdeznék meg a korát? Utánajártam és nem 25 év, 28 év, vagy 30 év az alsó korhatár alkoholfogyasztás esetén, hanem 18! (Tizennyolc.) Most akkor hogy van ez? Állt előttem egy lány ugyanebben a sorban, akit magammal közel egykorúnak tippeltem, de lehet, hogy még fiatalabb is volt és tőle nem kérte el az iratait. A következő téziseim vannak ezzel kapcsolatban:
A) Marha fiatal(os) vagyok és ezek szerint több mint 10 évet letagadhatnék.
B) Ez a szuper képességem: Lengyelországban megfiatalodom, Magyarországon visszaöregszem.
C) Itt – és ezt most fokozottan figyelem és kezd a leglogikusabb magyarázatnak tűnni – mindenki jóval idősebbnek látszik, mint a kora. Itt is érettségi időszak van, szóval könnyű kiszúrni a kiöltözött fiatalokat reggelenként az iskolák környékén. Hasonlóan az otthoni ’trendhez’ nem 18-nak tűnnek. Szóval lehet, hogy nem én vagyok fiatal(os), hanem az itteniek fiatalok öreg(es)ek.
D) A hölgy nagy idegengyűlölő és csak szívatni akar.
E) A hölgy akar valamit és azért nézegeti a személyimet, mert ismerősnek akar jelölni a FaceBook-on, de nem könnyű memorizálni a nevem.
Egyéb verziójavaslatokat elfogadok.
Do widzenia
