Nem sok dologtól félek, de a pókok, kések és házaló ügynökök az ősellenségeim közé tartoznak. Na jó, és tériszonyos is vagyok, meg kényszeres, ami majdhogynem fóbia, plusz félek a sötétben, Setét Lajostól és a rézfaszú baglyától, a húsevő baktériumoktól, a repüléstől, hullámvasútra sem merek felülni, rettegek az erős hangoktól és néhány napja a kókuszdiótól is, de ezt most hagyjuk.

Visszatérve az arachnophobia-ra, ez nálam igazán előrehaladott, ugyanis pókokról készült képeket sem merek nézni. Ezért is töltöttem fel a fenti képet csak a bejegyzés megírása után és valószínűleg soha többé nem nézek majd rá erre a post-ra (utólag is elnézést kérek minden hozzám hasonló arachnophobia-stól). Szóval reggel felébredek, félvakon elindulok a megmentő kávéfőző irányába és amikor a csap felé fordulok vízért ez a teremtmény 'Dzien dobry'-zik felém. Hátrahőkölés, lepereg előttem rövidke életem és egy elhaló "aztakurvaélet" szusszan ki az ajkaimon. Szerintem ez még ugrani is tud. Ilyen izmos lábakkal... Vagy gondolatolvasni, teleportálni, ki tudja. Az biztos, hogy veszélyes. Mivel érzékeny helyen parkol és hatalmas, a papucs nem jöhet szóba és más kemény tárgyat sem vágnék hozzá - bár az fix, hogy a képen is látható edényeket savban feloldom, nehogy újra használni kelljen őket. Szóval B terv: mivel Pókember filmeket nem láttam, nem tudom, hogy mi a pók "kryptonit"-ja. Oké, akkor szedjük össze, hogy mit tudunk a pókokról, leszámítva, hogy ronda, 8 lábú, 8 szemű és Tobey Maguire..fujj. Első ötlet: a pók nem hal. Ez jó lehet! Szóval nem tud úszni. Ez a példány nem is tűnik vízipóknak - hiszen az rózsaszín. Akkor meg is szavaztuk: jöhet a kiöntés. Ám nem elég egy pohárnyi víz, mert először is akkora, hogy nem menne le a lefolyón, másrészt lehet, hogy mindet meginná és csak nagyobb lenne. Azt mondják, hogy az ember álmában több pókot is lenyel élete során. Hát, ettől meg is lehet fulladni, tehát gyakorlatilag életet mentek az elpusztításával. Megoldás: nem elég megnyitni a lényhez egyébként is túl közel eső vízcsapot, vödör kell. Leöntöttem közel 50 liter vízzel, de közben a lelkiismeretem miatt végig 'Przepraszam'-oztam és 'Wybacz mi'-ztam neki (jel.: Ne haragudj! Bocsáss meg!). Jelentem sikerrel jártam (no nem azért, mert megbocsájtott). A pók nem tanult meg úszni, bár próbált segges-ugrás pózban techalottként túlélni egy darabig. Biztos, ami biztos ráküldtem egy kis D#mest#s-t, nehogy visszatérjen és megbosszulja, amit vele tettem. Ha ez nem lenne elég, végezetül kidobtam a szemetesbe. Azóta is arra kacsintgatok, hátha mégis előmászik zombiként.

Miután mindezt leírtam, várom, hogy rám rúgják az ajtót az állatvédők és hosszú kínzási procedúra után szembesítsenek az elhunyt családjával. Mentségemre legyen mondva, nem jellemző rám, hogy bármilyen állatot bántsak, a pók az egyetlen kivétel. Gyakorlatilag ez az állat akadályoz meg abban, hogy jó buddhista legyek.

Do widzenia