Szavakkal leírhatatlan kint lenni egy lengyel Ekstraklasa meccsen. Iszonyatos hangulat, fantasztikus látvány és közel 30 000 néző. Igen, harmincezer! Még a boldog békeidőkben voltam néhányszor a Szuszában. Azt is imádtam, nem is kicsit. Annyit kiabáltam és énekeltem, hogy előfordult, hogy utána 2 napig nem volt hangom. Sajnos ennek már vége. Alig jár már ki magyar drukker a meccsekre. Megnéztem, legutóbb az UTE-Videoton-on a Szuszában 1 894-en voltak. Lehet, hogy még a csapatokat és a személyzetet is beleszámolták. Tegnap kérem pontosan 29 381-en voltunk (én voltam az egy a végén). Jó, persze ez volt a szezonzáró és bajnokavató, de akkor is van egy kevés különbség a nézőszámok között. No és a hangulat! Wow. Egyszerűen őrület. Ráadásul mindenki figyel a másikra, nincs lökdösődés, tolakodás. Linkeltem is egy kis videót. Bemutatja, hogy egy apró bűvésztrükkel, hogy lehet eltüntetni több ezer szurkolót (kibice). Szeressétek! A másik pozitívum, hogy a Legia Warszawa színei a piros-fehér-zöld. Így teljesen otthoni hangulatot áraszt a tömeg nemzeti színű ruhában, zászlókkal és persze füstben. Sok magyar, akik 90 percen keresztül azt üvöltözik, hogy 'Kurwa'. Tisztára, mint otthon.
A tegnapi nap után még a mának van kiemelt jelentősége: éppen 1 hónapja élek Warszawa-ban és pontosan 2 hónapja tudtam meg (március 16. 13:00), hogy csomagolhatok. Azt a beszélgetést sem fogom soha elfelejteni! Szóval a tegnapi nap fantasztikus hónap-fordulós ajándék volt nekem és kedvenc városomnak.
Do widzenia
Ui.: Megkérjük azon kedves lengyel drukkereket, akik a stadionból eltulajdonítottak két széket, hogy legyenek kedvesek visszavinni azokat! Köszönjük. (Ez tényleg elhangzott a meccs után. Természetesen lengyelül.)
