Itt, Wawa-ban, a "ha esik, ha fúj" mondás legalább egyik része mindig teljesül, rossz esetben egyszerre mindkettő. Már egy ideje tudom, hogy a lakásom és munkahelyem között egy L alakú szélcsatorna húzódik, amit mintha épp számomra, a mindennapos útvonalamra építettek volna - ezúton is köszönöm, hogy gondoltak rám, nem. A 170-200 km/órás szél nem azért zavaró, mert összekócolja a hajad, hanem azért, mert összekócolja a környező fákat is. Kezdek együtt érezni Mary Poppins-szal, aki a szél hátán érkezik és úgy is távozik. Egy óvatlan pillanatban a közlekedő autók között találhatod magad, ha 50 kiló vagy és nincsenek rajtad legalább 5 kg-os lábsúlyok. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a helyiek azért 2 m magasak és vékonyak, hogy aerodinamikai szempontból megfelelő alkattal bírjanak. Magyarra fordítva: aki áramvonalas, magas és vékony, abba nem kap bele a szél. 

A szelet pedig tovább is lehet fokozni a fent említett "esik" témakörrel. Amikor érvényesül a dupla-átok, felesleges beállni a buszmegállóba, mert horizontálisan (is) zuhog az eső és úgyis csurom vizes leszel 2 perc alatt. Nem, ez nem panaszkodás, jó hír is van: már napok óta 0 fok fölött jár a mobil-hőmérő higanyszála, így megállíthatatlanul jön a tavasz.

Do widzenia