Jó pár alkalom után először fordul elő, hogy a posta megszűnt működni. 3 hete feladtunk két levelet, amelyeket nem sikerült azóta sem kézbesíteni Magyarországon. Nem tudjuk, hogy hol akadhattak el, de az biztos, hogy egyik sem ért célba. Legalább nem félnek egyedül, hisz ketten vannak.

Két megoldást látok:

A.) hogy besétálok egy kiegyenesített kaszával a kezemben a postahivatalba, ahol a két középkorú csigalassúságú szipirtyó dolgozik. Kellemesen odalépek hozzájuk a 3 fős tömeget megelőzve, akik már 40 perce várnak a sorukra és meglóbálom a kaszát a fejem felett miközben érthetetlen nyelven (magyarul) üvöltve káromkodni kezdek, amíg a biztonságiak le nem rohannak. Ez egyébként jónak tűnik, mert kiadhatom a dühömet a kiabálással.

A B verzióhoz a segítségedre lenne szükségem. Csak egy pillanatig gondolj egy A4-es fehér borítékra, benne hivatalos irattal és egy élénkzöld kisméretű levélre. Képzeld azt, hogy egy magyar postás fogja és kézbesíti az elsőt a Corvin sétány környékén egy recepciós kisasszonynak az egyik délelőttön, a másikat pedig a VI. kerületben bedobja egy romos ház földszintjén a postaládába. Lélegezz egy mélyet és fújd ki. Érzed a megkönnyebbülést, hogy a szegény kis levelek milyen régóta hánykolódhattak gazdátlanul, de végül a helyükre kerültek? Ugye, milyen jó érzés? Köszönöm a segítséged!

Szóval, ha ügyes voltál, akkor mindenképp értesítelek a győzelemről, de már csak 4 napja van a vén libáknak felkészülni a kaszás jelenetre. Apropó, van valakinek eladó / kölcsön kaszája Ochota környékén?

Do widzenia