Imádom ezt a várost. Megmagyarázhatatlan, hogy a kezdetektől így érzem, de így igaz. Még 2009-ben kezdődött, amikor először jöttem Warszawa-ba. (Kis kitérő rögtön az elején: azért hívom Warszawa-nak [ejtsd: varsava], mert én is agyvérzést kapnék, ha Budapestet "Budapeszt"-nek írná valaki, hiszen ez a magyar helyesírás szerinti írásmód.) Szóval első látásra egymásba szerettünk, épp, mint egy romantikus történetben. Warszawa-t sokan nem tartják valami szép városnak, de akik így vélik szerintem túl sok időt töltöttek Rómában, Prágában, Párizsban, vagy akár Krakkó-ban. (Most biztos sokan megakadtatok, hogy nem Roma, Praha, Paris és Kraków szerepelt az előző mondatomban, de csak a korábban említett 2 várossal vagyok ilyen elfogult.)

Szóval ott tartottam, hogy imádom. Hihetetlenül kettős, vegyes, kevert és közben mégis megmaradt a város elpusztíthatatlan lelke. Tessék mielőbb élőben is megnézni és nem azért mondom ezt, mert unatkozom és társaságra vágyom.

Hogy is kerültem ide? Egy megmagyarázhatatlan szerencse-folyam hatására. A lényeg, hogy a 7 éve dédelgetett álmom megvalósult, jöhet a következő hétéves terv. (Nem, Anya, nem a gyerek!) Mai post-om üzenete pedig: "Amit nagyon szeretnél...azt kérd a Mikulástól!" 

Do widzenia