Tegnap és ma reggel is történt valami, ami szerintem szöges ellentétben áll azzal, ami Budapesten kerekedett volna ki a helyzetből. Tegnap a buszon ülve a mellettem ülő lány tüsszentett, mire a vele szemben ülő két vadidegen (!) középkorú hölgy azt mondta neki "na zdrowie" (egészségedre). A lány kedvesen megköszönte és mosolyogtak egymásra. Ez apróságnak tűnhet, de elmesélném a történet ellentettjét, ami éppen velem történt néhány éve: a helyzet hasonló, de az egyik budapesti metrón játszódik. A hozzám közel helyet foglaló középkorú hölgy tüsszent, mire én azt mondom neki: "Egészségére". A nő erre ijedtem rám néz és szó nélkül arrébb húzódik. Kedves. Nem.

A másik ma reggel esett meg. Egy meglehetősen forgalmas úton van az iroda és általában több kollégával egyszerre érkezünk a gyalogosátkelőhöz. Ott az egyik - mondhatnám, hogy velem egykorú, de nem, fiatalabb - lány cigarettát vett elő, rágyújtott, majd észrevette, hogy a szél épp a mellette állókra fújja a cigaretta füstjét. Ekkor megkerült mindannyiunkat és a járda másik szélére állt, hogy ne nekünk kelljen szagolnunk a dohányt, hanem hadd vigye a szél minél messzebb. Nem szólt rá senki, nem voltak grimaszok, teljesen magától tette mindezt. Nem fújta direkt az arcunkba, vagy várt úgy a villamosra, hogy csak felszállás után fújta ki. 

Hát igen. Ilyen is van. Lehet, hogy apróság, de jó volt ezeket tapasztalni.

Do widzenia