Nem is meséltem eddig, hogy micsoda furcsaság van még itt, ami Magyarországon nem egészen így működik. Még ráeszmélésem előtt az irodához közel eső buszmegállóban várakoztam. Nem voltam egyedül, idegen 'várótársam' egy negyvenes hölgy volt. Érkezett egy busz, de az sajnos éppen nem egy 159-es, ráadásul nem is állt be a megállóba. Nem értettem, hiszen tudtam, hogy a 158-asnak is ez a megállóhelye. A jármű éppen pirosat kapott, a középkorú hölgy oda is rohant, kalimpált egyet a buszvezetőnek, aki kinyitotta az első ajtót, majd a hölgy felszállt és tovatűnt a warszawa-i forgalomban. Ez volt megvilágosodásom pillanata. Hiszen már láttam hasonlót, de azt hittem, hogy csak néhány helyi szokása. Tévedés. Itt kérem úgy működik, hogy le kell inteni a buszt! Nem úgy, mint Magyarországon, hogy akkor minősülsz utazni vágyónak, ha a megállóban állsz. Nem, nem, az itt kevés. Ha érkezik a busz és te nem integetsz mosolyogva a sofőrnek, akkor felesleges bérletet venned, járhatsz gyalog, vagy taxival, mert a buszra kérlek, nem szállsz fel, az fix!

Do widzenia

HELYREIGAZÍTÁS: Ahogy Ana-tól azt megtudtam, nem kell ám minden buszt leinteni, csak azokat, amelyeknél a megállóban azt jelzik a 'na żądanie' felirattal, ami nagyjából annyit tesz, hogy kérésre.