Minden nagyvárosnak megvan a maga tápláléklánca. Budapesten már kezdtem kiismerni, még jogosítvány hiányában is, de itt még nagyon az elején vagyok a szakértő-kurzusnak. Egy azonban már az elején egyértelmű volt számomra: a csúcsragadozó Warszawa-ban ... (jöhetnek a harsonák) ... a ... (dobpergés) ... BUSZVEZETŐ. Gyanítom, hogy őket külön válogatják, vagy akár már születéskor látszik, hogy "bizony ennek a gyereknek minden esélye megvan, hogy buszvezető legyen", erre a szülők örömkönnyekben törnek ki. Jó eséllyel a buszvezetők kapnak valamilyen plasztikkártyát is, amit ha felmutatnak bárhol, bármilyen helyzetben, szétnyílik a tömeg, megfagy a levegő (ez januárban fokozottan reális lehet) és még a miniszterelnököt is odébb tessékelik, hogy "maga marha, húzzon már arrébb! Nem látja, hogy itt egy buszvezető?". A lényeg, hogy vagy ők értelmezik egyedi módon a KRESZ-t, vagy itt tényleg minden helyzetben nekik van elsőbbségük. Például a bicikliúton, a járdán a gyalogossal szemben, a síneken a vonat ellen, a reptéren, de még a levegőben is.

Szóval csak óvatosan, ha Warszawa-ban buszt láttok!

Ami viszont még ennél is szórakoztatóbb volt számomra, az ahogy lejár a buszvezető műszakja. Kérem alássan, itt nem úgy van ám, hogy elviszi a gépet a végállomásig, vagy kocsiszínbe. Nem ám! Itt kérem a váltótárs (B sofőr) felpattan a járműre egy megállónál és mikor vége A sofőr műszakjának, A feláll, átadja a helyet B sofőrnek és ő kényelmesen leszáll a buszról. De mi van akkor, ha a váltótárs késik? Megáll a busz, A vezető leszáll és se jobbra, se balra, amíg B meg nem érkezik az esti wódka-zásból? Vagy A kénytelen túlórázni és menni még egy kört? Nem merem megkérdezni egy buszvezetőtől, hisz felsőbbrendű. Lehet, hogy nem is szabad hozzájuk szólni...

Do widzenia

P.S.: valószínűleg csak az irigység beszél belőlem, ugyanis én nem lehetek hivatásos sofőr a színtévesztés miatt. Szomorú.