Magyarországhoz képest messze nem a fesztiválok országa Polska, de azért itt is akad néhány szabadtéri kultúrparti. Október 13-15-ig (minden bizonnyal Apa születésnapjának tiszteletére) megrendezésre került a Warszawski Festiwal Piwa 2016 egy nem akármilyen helyszínen, a Legia Warszawa stadionjában, ráadásul volt szerencsém részt venni. Rövid élménybeszámoló következik:

Tömeg

Annak ellenére, hogy szombat volt, el lehetett férni. Nem voltak kanyargó sorok egy-egy stand előtt, mert rengeteg kiállító volt és így jól megoszlott a tömeg is. Nem voltak üvöltöző részegek sem. Semmi balhé, legalábbis, amit mi láttunk.

Szervezés

A jegy csak 10 PLN (cca. 720 HUF) ami ugyan csak egyszeri belépésre jogosított, de így is messze áll a 2 000 HUF értékű Budavári Herce-hurcától, ahol speciális kártyával tudsz csak fizetni, ami feltöltésenként plusz kezelési költséget jelent illetve még vedd meg a korsót is magadnak további ki tudja mennyiért és egyébként a korábbi állítással ellentétben sosem váltják vissza. További piros pont, hogy nem kellett megőrülni a melegtől, mert volt kijárás a stadion nézőterére, ahol lehetett levegőzni, vagy dohányozni. A kapunál pedig egy kis Streetfood barangolás várta a megéhező sörösöket a legkülönbözőbb kínálattal rendelkező truck-okkal.

A fesztivál 3. napjára sikerült odaérnünk és legnagyobb örömömre nem voltak "kifogyott" táblák egyik sörcsap mellett sem. No nem azért, mert az előző 2 napban alig lett volna a fogyasztás, hanem mert szerencsére mindenki jól felkészült.

Sör

Első utam az egyik új nagy favorit standjához vezetett: az izlandi Einstök finomságát kóstoltam meg (újra) Icelandic Doppelbock. Most sem kellett csalódnom, fantasztikus. 

Egy véletlen szerelem-első-látásra következett, belebotlottam (no, nem attól az egy izlandi sörtől, ez csak egy szófordulat) a Browar Kingpin standjába, ahol mi mást, mint egy különlegességet kóstoltam: Mandarin (Sencha American Ipa). H.I. - aki derekasan elkísért a rendezvényre, annak ellenére, hogy nem iszik sört és a szagát sem bírja - beleszagolt ebbe a csodába és azt mondta, hogy nagyon jó illata van, egyáltalán nem sörszerű. Az íze pedig még ennél is pazarabb. Egy könnyed, nyári sör enyhe mandarinos ízzel. Nálam TOP10.

A Same Krafty egy kézműves söröző az óvárosban (Stare Miasto). Természetesen ők sem maradhattak ki a kitelepülésből, de kicsit túlzásba estem a különlegességek kutatásával és egy nagyon testes csokoládés sört választottam. Nem kellett volna, néhány kortyot bírtam belőle csak elfogyasztani. Ez tényleg csak a fekete öves sörfogyasztóknak javasolt, akik nem rettennek meg egy olyan sűrű sörtől sem, amit szinte harapni lehet. Mivel a Same Krafty nem saját söröket forgalmaz, így sajnos a főzdét nem tudom megmondani, de szerintem a jellemzésemmel nem is nagyon adtam el ezt a sört. (Ahogy utánajártam, talán a Browar Witnica terméke lehetett, de ezt nem merem 100%-osan állítani.)

Az este zárásaként kezembe került a tökéletes szupersör a Browar Bazyliszek forgalmazásában: A Levendulás Pale Ale. Megkóstolni kötelező! Mindenki. Azonnal.

Végül H.I. is talált kedvére valót innivalót: Red Hot Chili Cydr (szájder). Nagyon csíp, szétmarja az ember száját. Öt kortynál többet senki sem bír, az hét szentség.

Miért jönnek be ennyire a tipikus nyári sörök? Át kell térnem a barnára hamarost. Így is szeretem a barna sört, de hogy csak az a sok ízesített dolog megy...szörnyű. Nem ismerek magamra, ám nem hazudhatom azt, hogy ezek nem voltak mind mérhetetlenül finomak, mert de. 

Do widzenia