Kevés olyan ütős paradoxont tudok elképzelni, mint a 'varsói óváros' kifejezés. Talán még a Russell-paradoxon hasonlóan nagy badarság, de ebbe ne is menjünk bele. A lengyel fővárosban viszont nem igazán található sok ó, hiszen a Stare Miasto (Óváros) is mindössze 60 éve épült...újjá. A II. világháború egyik(!) legnagyobb veszteségének tartom Warszawa bűvészeket megszégyenítő eltüntetését. Lerázva magamról a pillanatnyi szomorúságot, nézzük meg, hogy néz ki most a rimék, amit nem mellesleg az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánított 1980-ban.
Egy kicsit távolabbról indítanék - mert én is mindig innen indulok - a Rondo Charles'a de Gaulle'a Pálmafájától. Nem, nem Miami! Még mindig Warszawa. A Nemzeti Múzeumtól csak egy percre található meghökkentő műremeket egy Joanna Rajkowska nevű művésznek köszönhetjük. A legjobb, amikor télen megmarad a tetején a hó. Szürreális, nem igaz? Imádom.
A Pálmafától indul az ulica Nowy Swiat (Új Világ utca), ami az óvárosba vezet minket. Ez a lengyel Váci utca világmárkákkal, nyaranta hömpölygő turistatömeggel és hangulatos kávézókkal, éttermekkel.
A Nowy Swiat a Pałac Zamoyskich w Warszawie-val és Kopernikusz szobrával zárul le, én innen számolom az óvárosi részt. A szobor előtti téren pedig a Naprendszert láthatja a kedves városnéző, bronzból öntött bolygókkal.
Temérdek templom és szobor mellett elhaladva egy nagyobb térre (plac Zamkowy) érkezünk, amiről jobbra tekintve a Wisła és a Nemzeti Stadion néz vissza ránk, egy oszlop tetejéről III. Zsigmond lesajnáló arckifejezését csodálhatjuk, a tér csücskében pedig a Zamek Królewski (Királyi Palota) terpeszkedik. A palotát eredetileg a 15. században építették és először a Mazóviai hercegi család otthona volt, csak később - amikor Wawa lett a főváros - vált valódi királyi lakká. A világháborúban porig rombolták, így 1971 és 84 között épült újjá.
A kis utcákon továbbhaladva a Rynek Starego Miasta-ra, azaz óvárosi piactérre érkezünk. A tér közepén fürdőzik a Szirén, aki a főváros jelképe és címeralakja. A felfegyverzett, bronz sellőszobrot 1850 körül alkották és remekül tükrözi a város küzdését, csodával határos akaraterejét. Körülötte, a módos polgárházak tövében, éttermek vendégei zsibongnak
Innen már csak pár lépésre találjuk a városfalat és Barbakan-t. III. Zsigmond udvari építésze, Giovanni Battista Trevano építette a 16. század végén. Anno a középkori várak kiegészítéseként szolgáló építmény a főkapu védelmére szolgált és különálló várként is funkcionált. 
A városfal tövében peckesen ácsorog a Pomnik Małego Powstańca, a kis felkelő szobra. Az 1944-es warszawa-i felkelés alatt harcoló és hősi halált halt gyermekkatonáknak állít emléket. Állítólag egy 13 éves, Antek nevű kisfiút ábrázol, akit 1944. augusztus 8-án öltek meg a németek.
Itt érdemes még egy sétát tenni az ulica Freta-n és a Koźla-n, kimenni a kis piactérre, a boszorkányos kúthoz, majd Maria Skłodowska-Curie szobrához a 'Wisła partra'. Ha már besötétedett, fantasztikus látványt nyújt a Multimedialny Park Fontann, ami tökéletes ellentétét képezi a korábban látott hagyományos alkotásoknak.
És végezetül egy pillanatra nézzünk vissza a 40-es évekre, hogy megértsd, hogy a bevezetőnél miért csuklott el a hangom és a legfontosabbat, hogy honnan állt fel ez a város...
Nincsenek szavak.
Do widzenia
