Jaj, ugyan már, hagyjátok abba a tapsolást és üljetek le, teljesen zavarba hoztok! (ha nem lenne világos, most állva kellene tapsolnod!!!) Ez már az első lépés a világhírnév felé, hogy egy ilyen nívós blogra hívnak meg vendégposztra.

Ezúton szeretném ismételten megköszönni Zsúnak (aki a lengyel abc 4 féle zs-jének egyikével írja a nevét, de hogy melyikkel, az maradjon titok, mégiscsak jobban hangzik így, mint hogy fogalmam sincs) Piotr (ejtsd Pjötr, szóközepi ejtéskönnyítő hangos ö-vel) és a magam nevében, hogy lehetőséget biztosított az elmúlt heti lengyel látogatásunknak és a 15-20 perces, meglehetősen relatív távolság-felmérési anomália ismételt felhánytorgatása ellenére is volt fedél a fejünk felett a második napon is, egészen a végéig.

A lengyelek meglehetősen furcsák. A nyilvános WC-ben 1 zlotyiért (durván 75 Ft) annyira kellemes környezetben csurgathatsz egyet, hogy nem sok kedved van elmenni, a füled mellett élőben szól az ürítéskönnyítő hegedűszó, ami inkább csak feszélyez, szóval mégiscsak tovább állsz végül. Vagy ha például udvariasan, napszaknak megfelelően köszönsz bárhol, ahova belépsz és mindezt merő önszorgalomból lengyelül teszed, akkor teljes természetességgel rád zúdítják a nap ajánlatát (vagyis csak gondolom azt mondták, ugyebár nie mówię po polsku), de amint látják az arcodon, hogy csak pislogsz, mint kezdő buzi a gőzfürdőben, összerakják, hogy ebből egy kumma szót nem értettél és átváltanak angolra. Nem ismétlik el az egészet jóval hangosabban és kezdenek el mutogatni, hogy ARRA, hanem üzemmódot váltanak. Kivéve persze a żabka nevű üzletben, ahol, amint meghallják, hogy magyarul beszélsz, megpróbálnak úgy tenni, mintha nem is ott dolgoznának, de a békás pólójuk ebben semmit nem segít, vagy a peremkerületeket, ahol kihasználják a hazai pálya előnyét és megengedik maguknak azt a luxust, hogy csak lengyelül beszélnek, te meg így csak köret nélküli húst kapsz, mert azt már nem tudtad elmagyarázni. Ellenben húsból annyit kapsz, hogy nem is bánod, hogy a köret elmaradt. Én például a hét második felében folyamatosan kacsásat (egész pontosan söcsásat - sörtavon úszkáló sült kacsa) büfögtem, ásításkor még kihápogott a nyelőcsövemből, de előtte sem tudtam éhező afrikai kisfiú arcot vágni és nem csak a bőrszínem miatt. Végigzabáltuk és ittuk az egész hetet, aminek eredményeképpen másfél kilót fogytam, úgyhogy komolyan fontolgatom a Varsóba költözést, itthon egyhavi megfeszített edzéssel nem tudtam ilyen eredményeket elérni.

Tény, hogy lejártuk a lábunkat. A lengyelek 3 dologban erősek: gasztronómia, parkok és általános iskolás osztályok. A konyhaművészeti részt nagyon nem kell részletezni, mindenkinek csak ajánlani tudom a lengyel konyha valamennyi elemét (kivéve a pacallevest, de aki bendőt akar enni, csak nyugodtan) és persze egy erős sörös vonalat is képviselnek, csak győzd kimondani a nevét (bár 3 kör után mindenki folyékonyan beszél lengyelül). Ami nem étterem/kávézó/cukrászda, az park. Fákkal, meg minden. A mókusok a tenyeredből esznek, a vérmókusok meg a torkodból, segway-es biztonsági őrök cirkálnak, mert nem lehet fűre lépni, félmeztelenül járkálni, görkorizni, biciklizni, kutyával bejönni, szóval ha szabályt szegsz a helyszínen fejbe lőnek. Esetleg figyelmeztetnek és a renitenseket kikísérik a legközelebbi kapuig. És mindenhol Chopin padok vannak, gyűjtsd össze mind a tizenkettőt felirattal és ha megnyomod a gombot rajta, zenélnek. Az ilyen infantilis külföldieknek, mint mi, ez maga Disneyland. De, hogy vészesen el ne szaporodjunk a stratégiai pontokra kisiskolás elit alakulatokat dobnak ki, akik az idegedre mennek, összetaposnak és alapvetően lesajnálóan néznek rád és csak azért nem köpnek le, mert nem vagy méltó a nyálukra. Mindenhol ott vannak és persze, hogy pont eléd állnak be a jegyvásárlós sorba, a fagyishoz, a WC-hez, vagy az emlékérme automatához. Az egyik programunkat konkrétan egy nappal kellett elhalasztani, mert hiába ültünk be egy sörre megvárni, amíg az a 60 gyerek eltűnik, mire végeztünk jött helyette 90.

De minden percét megérte a kirándulás, még a hét vége felé mutatott erőteljes fáradtság első (esetleg sokadik) jelei mellett is, mert lássuk be, inkább sétálok egy Árpád híd hosszúságú hídon tűző napsütésben, csak hogy láthassam a Visztulát, mint üljek egy légkondicionált irodában, várva a munkaidő végét. Aki teheti és ismeri Zsút, az kapja maga alá a lábait, meg egy Wizzair kompatibilis bőröndöt és idén ne horvátba menjen, hanem Varsóba! Ja és visszafele hozzon zsureket!!! Köszönöm!

Do widzane (mert következetesen mindig felcseréltem a magánhangzókat kint is)!