Mivel ma semmi sem sikerül és mindenki azt hajtogatja, hogy "kurw@, kurw@" és egy csomó káromkodás mindenféle nyelveken, a mai napot hivatalosan is International Kurw@ Day-nek kiáltottuk ki a kollégákkal. Ez volt az indulás, még kora délelőtt, ezután következett a mélyrepülés. Már készítem fel az irodai lakótársakat, hogy mi minden finomságra számíthatnak tőlem, mikor jövök haza: túró rudi, tv paprika, szaloncukor... No, ilyen itt biztosan nincs, szóval megmutatom a Gugli képkeresőn, hogy hogyan is néz ki ez a tipikus karácsonyi édesség. A képeket pásztázva J (negyvenes, egyedülálló apuka) nagy komolyan a szemembe néz és azt mondja "szople!". Elég mocskosszájú vagyok én is, de ez kicsit azért erős volt, ráadásul hárman voltunk az irodába és nem szoktam ilyen szintű nyitottsághoz. Erre J ránéz az irodában ülő másik kollégára (harmincas évei végén járó családos fiatalember), M-re és rákiált: "szople, szople!". Itt már könnyeztem a röghögéstől, alig láttam a Gugliba megjelenő szaloncukorhoz hasonló csomagolású karamellákat, amiket J csalt a képernyőre. Ekkor összeszedtem minden erőmet és leírtam egy sajtcédulára, hogy mit is jelent a sople magyarul. Volt röhögés. M ekkor elmesélte, hogy eddig is tudott néhány szót magyarul, de így már egy egész beszélgetésre elegendő ismerettel rendelkezik:

• Jo nápot kívánok!
• Jo á segged! Szople!
• Köszönöm.
• Viszontlátás-ra. 

Hát, nem tudom, hogy mennyire megy majd ezzel a szöveggel, de ezúton is sok sikert kívánok a csajozáshoz! Itt még elmeséltem a srácoknak a cipő-ruha szavakat is, ami újfent nagy nevetéssel járt, de erről talán egy másik alkalommal... (Ha hivatalos ügyben jártok Lengyelországban, vagy egy lengyel felettesetekkel beszélgettek, ne említsétek előtte a cipő és ruha szavakat! Higgyétek el, jobban jártok!) 

Amikor már azt hittem, hogy megmenekültem, vége a napnak, jött az újabb sokk. H.I. itthon várt, mondtam, neki, hogy még nem tudom, hogy miben megyek. Ekkor megkérdezte, hogy "hová?!". Nos, van egy bepakolt bőrönd néhány napja a nappali közepén és úgy egyébként is mintha sugalltam volna néhány alkalommal (hangosan beleüvöltöttem a világba kb 10-szer, hogy megyek!), hogy egy pár napot nem leszek itt, de nem számít. Ezután megemeltem az imént említett bőröndöt és megjegyeztem, hogy nagyon nehéz, nem tudom, hogy rakom majd fel az ülés feletti tárolóba. Erre H.I.: "Szerintem kérj meg egy srácot!". Válaszul én a legkomolyabb arcommal: "Biztos? Ne egy hajlott hátú, idős nénit kérjek meg inkább?". Köszönöm a javaslatot, Mr Nagy Megfejtő, kérlek, inkább dolgozd ki egy excel-ben azzal együtt, hogy hány nap telik el szerda dél és péntek dél között! Imádlak, csak ne halj éhen 5 nap alatt, amíg nem leszek itt!  

Do widzenia