Egy lengyel, egy ukrán és egy magyar ülnek az autóban, Rammstein-t hallgatnak és közben kibeszélik az oroszokat. Persze mindezt angolul, hogy mindenki értsen mindenkit... Nem, ez nem egy vicc bevezetője, hanem a vasárnapom röviden. No, de nem csak ennyi volt ám! A hétvégén úgy 800 km-t tettem meg, de ezen a héten rekordot tervezek dönteni: olyan 1 000 km-re tervezem a hétköznapjaimat, majd hétfőn ráerősítek még egy 850-essel. Nem, a fenti kép nem most hétvégén készült, csupán illusztráció. Ám, hogy kicsit növeljem az értékét, ez a kép körülbelül 50 perccel azelőtt készült, hogy egyáltalán felmerül Warszawa-ba költözésem lehetősége. Furcsa egybeesés.

Néha az az érzésem támad, hogy minden kicsit később ér ide, mint Magyarországra, annak ellenére, hogy egy legkevésbé sem elmaradott országban lődörgök (milyen szép szó) mostanában. Szombatra - majdnem pontosan egy hónap késéssel - ért ide például a neve elhallgatásához nem ragaszkodó Ozzy nagyi és remek koncertet adott kis barátaival Krakówban. A nyarat is már várom egy ideje, még az sem ért ide. Bár páran azt mondják, hogy lemaradtam róla, mert 2 hete volt, amikor éppen egy olyan országban tartózkodtam, ahol van valódi nyár. Sebaj, majd jövőre jobban figyelek! Azért arra rá kellett jönnöm, hogy nem nekem való a trópusi éghajlat. Olyan gyorsan akklimatizálódtam a lengyel időjáráshoz, ami cca 10 fokkal hűvösebb, mint Magyarországon, hogy kicsin múlt a hőguta kiérdemlése, amikor betettem a lábam a Kárpát-medencébe. Persze olvastam, hogy meleg lesz, de azért nem árt a hosszú nadrág, mert biztosan fúj a szél, este pedig 15 fokra hűl majd úgyis az idő. NEM, nem így van! Bár Ti ezt jobban tudjátok, hisz éppen élvezhetitek a jó (?) időt.

Holnap észak felől érkezem. Ugyan megint 20 órát töltök összesen Budapesten (ebből 5 munka), de aki ügyes, elcsíphet a 3-as metrón a reptérről befelé, vagy csütörtök hajnalban a Népligetben.

Do widzenia